Blogomat Suenobu Keiko gyönyörűen megrajzolt,  ám brutális történetével kezdem. Teljesen megfogott és mai napig tisztán emlékszem a történetre és a képekre. Bántalmazások és kiközösítés. Hogyan tud egy ember szembeszállni mind ezzel? Ez Sawako élete.

A történet egy átlagos japán lányról, Sawako Yarimizuról, szól, akinek életét a barátai (legalább is nagyon szeretne hozzájuk tartozni) a barátja Kouta Arii körül forog. Kouta igazi szexmániás és rákényszeríti Sawakót, hogy az iskolában is csinálják ám meglesik őket. Sawako sorsa megpecsételődött. Rásütik, hogy hogy bárkivel csinálná és osztálytársai elkezdik kegyetlen játékaikat. Kouta nem áll ki mellette, majd kurtán furcsán szakít vele. A kínzások egy jobban eldurvulnak és Sawako teljesen összetörik lelkileg, majd teste is feladja. Már a gondolattól is rosszul lesz, hogy iskolába kell mennie. Szülei, tanárai nem értik a dolgot, főleg az anyjával nincs jó kapcsolata aki enyhén szólva mániákus iskola ügyben. Végül megengedik, hogy otthon maradjon. Véletlenül meg találja régi rajz készletét, amivel mangákat rajzolt és eszébe jut, hogy ő mindig is rajzolni szeret volna, csak anyukája szeretetét és figyelmét szerette volna elnyerni. A rajzolás megmenti az életét azáltal, hogy értelmet ad neki tovább élni. Anyja hevesen küzd mangaka ambíciói ellen, de miután Sawako öngyilkosságot kísérel meg és bevallja, hogy az iskolában bántalmazták, nehezen de végül megbékül és rájön hogy ez az egyetlen mód, hogy lánya átvészelje ezt az időszakot. Sawako végül saját történetét rajzolja meg és testileg-lelkileg megerősödve elmegy az évzáróra és visszavág a felette zsarnokoskodóknak.

Történet valóban nem túl bonyolult, de a tálalása egyedi, a rajzok gyönyörűek a brutális tartalom ellenére. Végig érezni lehet, hogy az író egy percig sem inogott meg abban, hogy mit és hogyan akart szemünk elé tárni. Suenobu Keiko egy általánosan ismert témát dolgozott és üzeni, hogy nem szabad átsiklani ezen probléma felett. Súlyos problémákra mutat rá: gyerekek agresszivitása, brutalitása; a már-már számomra vaknak tűnő (vagy csak tetető) tanár, az erkölcsileg gátlástalan és gyáva Kouta és számomra legfájóbb és leghitelesebb karakter a lányát hajszoló anya, akinek elsősorban csakis az iskolai teljesítmény számít és még azt sem veszi észre, hogy lány szinte teljesen összeroppant. Sawako apja picit ideálisra sikeredett, de ez megbocsátható. Összegében eddigi mangaolvasó pályafutásom egyik legnagyszerűbben megvalósított mangája. Csak ajánlani tudom (gyengébb idegzetű/lelkű és 12 éven aluli olvasóknak azért annyira nem)