Akizuki Sorata: Bokura o Tsunaide (Bind Us)

Húhaaa, ma találtam eme rövidke remeket Akizuki Sorata tollából/ceruzájából. Nem nagyon ismerem a műveit és a történet sem eget rengető, de ez a kis one shotja valahogy nagyon megfogott.
Különösen a vége lett szépen megoldva. A karakterek nem a legszebbek, de szerethetőek és ez a lényeg. Szép történet a barátságról.

A történet Arisawa Toshiyáról, egy közép iskolás fiúról szól, aki balesetben meghalt és a túl világról „kimenőt kap” (igen én is meglepődtem, hogy van ilyen a mennyországban) egy másik fiúval, Amazakival. A fiú csak 1 hónapja halt meg és barátait Konoét és Daichit látogatják meg. Toshiyát barátait ugyanúgy találja, mint ahogy itt hagyta őket: szerelmesek egymásba, de nem mernek tovább lépni, mert ez esetleg rossz hatással lenne hármójuk barátságára, pedig a fiú örülne ha össze jönnének…de Toshiját más is foglalkoztatja. Bántja, hogy barátai könnyedén tovább léptek a halálán…

 

És még egy kép a netről csak úgy:

Takaya Natsuki: Fruits basket

Nem vagyok egy Takaya Natsuki rajongó, rajz stílusa távol áll tőlem, de ez az egyik legkedvesebb sorozatom. Az első mangáim között szerepelt és kb 4 évig vártam feszülten hónapról, hónapra, hogy most mi történik Tohruval és Kyoval, valamint a Shouma család többi tagjával. Igazi komédiának indult, majd egyre inkább drámaivá vált.

Tohru Honda elvesztette édesanyját és otthonát véletlenül betéved a Shouma család házába és amikor kiderül helyzete munkát ajánlanak neki és felajánlják, hogy lakjon velük.. Tohru bele egyezik és házvezető teendőket lát el. Minden rendben van mindaddig amíg egy a kaotikus és roppant nevetséges körülmények között véletlenül kiderül hogy ha az ellentétes nemből valaki megölel egy Shoumát azok átváltoznak a megfelelő Juunishiükbe (kínai állat öv, hasonló mint a minek, csak ott évente változik). Történet innen már adja magát: figyelemmel kísérhetjük Tohru életét a Shouma családdal, az összes Juunishit megismerjük plusz a macskát ( az eredeti történet szerint amire a kínai asztrológia is, valamint buddhista mese alapján, Kami sama meghívta az állatokat, hogy együtt ünnepeljenek. A patkány ki szeretett viccelni a macskának azt mondta, hogy egy nappal később lesz a bál. A patkány az ökör hátán utazott végig majd végül leugrott és így ő érkezett meg elsőnek majd az ökör,a tigris, a nyúl,a sárkány, a kígyó, a ló, a juh,a majom,a kakas, a kutya és legvégül a disznó. Kivéve a macskát kit becsaptak. Ezért van 12 állatöv). a mindennapos problémákat, Shouma családtagok egymás közötti viszonyát vagy épp a közösségbe való beilleszkedés nehézségeit,stb.
Kedves nekem a sorozat, hisz elsők között akadt kezembe, kedves azért is, mert nagyszerű a történet: hol együtt nevetünk a szereplőkkel, hol együtt sírunk. Minden karakternek megvan a saját története, saját keresztje, problémája (amit az író picit nem rest teljes mélységben kidolgozni), tehát nem csak odavetett sablonos személyiségek komplex egyéniségek(leszámítva Tohrut aki bishojók ártatlanságával, no meg naivitásával van megáldva. Nem tagadom voltak helyzetek, hogy el tudtam volna bőgni magamat annyira naiv). Kedvencem természetes Kyo, a macsek, aki szemmel látható jellem változáson ment át. Sok karakter, jól kitalálva, csak voltak helyzetek, hogy egyszerre túl sokat mozgatott az író és az ember csak kapkodta a fejét, hogy ki, mikor, merre, MI VAN??? Mondjuk a maga 23 kötet hosszúságával, néha néha eljutottunk odáig, a hogy történet egy perccel nem haladt előrébb, csak megmagyaráztunk pár dolgot, amit már mindenki régen, de már ős régen sejt/tudott/tudni vélt/ vagy tán utalt is rá kétszer, háromszor…ötvenszer, akár egy egész köteten keresztül. Információból nem volt hiány.

A mangából készült egy 26 részes sorozat is, ami körülbelül a sorozat első 6 kötetét dolgozza fel, persze nem oly részletesen, mint a manga (hogy is lehetne), de tökéletesen érthető a képregény olvasása nélkül is. Nagyban nem tér el a történettől, sőt legtöbbször a manga elevenedik meg színesen, hanggal. Két Juunishi nem kerül csak bemutatásra. Persze így befejezetlen maradt a történet, de így is teljes értékű szórakozást nyújt. Véleményem szerint az anime rajz stílusa szebb, főleg a fiúknál, de Tohru szebb a mangában. (A mangában rajzok minősége és a karakterek folyamatosan fejlődnek, ahogy önmaguk is) Ígérték a második szezont, amit várva várok már nagyon-nagyon, de ha eddig nem jelentették be, akkor már nem is lesz.

Összességében igazi bishounen komédia, igencsak sok-sok köteten keresztül.

Suenobu Keiko:Vitamin

Blogomat Suenobu Keiko gyönyörűen megrajzolt,  ám brutális történetével kezdem. Teljesen megfogott és mai napig tisztán emlékszem a történetre és a képekre. Bántalmazások és kiközösítés. Hogyan tud egy ember szembeszállni mind ezzel? Ez Sawako élete.

A történet egy átlagos japán lányról, Sawako Yarimizuról, szól, akinek életét a barátai (legalább is nagyon szeretne hozzájuk tartozni) a barátja Kouta Arii körül forog. Kouta igazi szexmániás és rákényszeríti Sawakót, hogy az iskolában is csinálják ám meglesik őket. Sawako sorsa megpecsételődött. Rásütik, hogy hogy bárkivel csinálná és osztálytársai elkezdik kegyetlen játékaikat. Kouta nem áll ki mellette, majd kurtán furcsán szakít vele. A kínzások egy jobban eldurvulnak és Sawako teljesen összetörik lelkileg, majd teste is feladja. Már a gondolattól is rosszul lesz, hogy iskolába kell mennie. Szülei, tanárai nem értik a dolgot, főleg az anyjával nincs jó kapcsolata aki enyhén szólva mániákus iskola ügyben. Végül megengedik, hogy otthon maradjon. Véletlenül meg találja régi rajz készletét, amivel mangákat rajzolt és eszébe jut, hogy ő mindig is rajzolni szeret volna, csak anyukája szeretetét és figyelmét szerette volna elnyerni. A rajzolás megmenti az életét azáltal, hogy értelmet ad neki tovább élni. Anyja hevesen küzd mangaka ambíciói ellen, de miután Sawako öngyilkosságot kísérel meg és bevallja, hogy az iskolában bántalmazták, nehezen de végül megbékül és rájön hogy ez az egyetlen mód, hogy lánya átvészelje ezt az időszakot. Sawako végül saját történetét rajzolja meg és testileg-lelkileg megerősödve elmegy az évzáróra és visszavág a felette zsarnokoskodóknak.

Történet valóban nem túl bonyolult, de a tálalása egyedi, a rajzok gyönyörűek a brutális tartalom ellenére. Végig érezni lehet, hogy az író egy percig sem inogott meg abban, hogy mit és hogyan akart szemünk elé tárni. Suenobu Keiko egy általánosan ismert témát dolgozott és üzeni, hogy nem szabad átsiklani ezen probléma felett. Súlyos problémákra mutat rá: gyerekek agresszivitása, brutalitása; a már-már számomra vaknak tűnő (vagy csak tetető) tanár, az erkölcsileg gátlástalan és gyáva Kouta és számomra legfájóbb és leghitelesebb karakter a lányát hajszoló anya, akinek elsősorban csakis az iskolai teljesítmény számít és még azt sem veszi észre, hogy lány szinte teljesen összeroppant. Sawako apja picit ideálisra sikeredett, de ez megbocsátható. Összegében eddigi mangaolvasó pályafutásom egyik legnagyszerűbben megvalósított mangája. Csak ajánlani tudom (gyengébb idegzetű/lelkű és 12 éven aluli olvasóknak azért annyira nem)